Kiskoromban mindig sírtam ha vesztettem egy játékban. A mai napig is ezt tartom az egyik legnagyobb hibámnak, hogy nem tudok veszíteni, sőt még nehezebben megy ennek a beismerése.
Most viszont csődbe jutottam, el kell ismernem. Pedig annyira szerettem volna, próbálkoztam, megbocsátottam, elnéztem. Persze ember vagyok, biztos rengeteg dolgot el is szúrtam, de a szívem-lelkem kitettem. Megszakad a szívem, hogy ennyi értékes dolgot dobok ki az ablakon, de muszáj... betelt a pohár... :(
2008. március 23., vasárnap
csőd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése