bme 4ever

Ma reggel jelek előadáson kezdtem a hetet. Szokás szerint kicsit késve toppantam be, de az az előadót nem túlzottan zavarta, mivel nem tűnt úgy mint aki el akarja kezdeni az előadást, türelmesen várt hátha nő a "tömeg". Megosztotta a közérdekű információkat a bent lévő igen kis számú hallgatósággal, majd megjegyezte, hogy "lassan mindenki ideért aki akart, kezdjük". Az egész előadóban, ahol 2 hónapja helyet is alig talált az ember, alig voltunk 20-30-an.

Most mindenki gondolhatja, hogy na igen, a lusta egyetemista, már órára sem jár be. Biztos is vagyok benne, hogy ez igaz is néhány emberre, néha rám is, hogy nincs kedvem felkelni, esetleg előző este jobb programom volt mint az alvás, de ez csak fél igazszág. Engem eléggé elgondolkodtatott a dolog. Körbenéztem, és akik bent voltak azok közül talán 3-4 ember volt friss és üde, ők követték is az anyagot, nem csak írtak teljes sebességgel, mint legtöbben. A többség álmosan, nyúzottan, utolsó erejét is összeszedve próbálta legalább papírra vésni amit hall, mégha a 80%-át nem is érti annak amit leír, vagy csak egyszerűen nincs energiája belegondolni.

Hogy miért van ez? Miért van az, hogy még 3 hét visszavan  a szorgalmi időszakból és mi nem bulizunk heti 3-szor, nem durranunk ki az energiától és már most utálom és unom a tanulás minden formáját? Egész egyszerűen ez az egyetem nem arról szól. Mindig csodálva hallgatom azokat akik "úgy félnek a vizsgaidőszaktól", nekem az a pihenés... Olyankor "csak" heti egy, maximum 2 számonkérés van, míg ilyenkor előfordul a heti 3-4 is, amik lehet, hogy csak ZH-nak hívják, de egy 3/4 vizsgával felér darabja. Ilyenkor győzi az ember úgy tervezni az életét, hogy legyen ideje a családra, barátokra, magánéletre, közben persze járjon be órára, mert lemarad, kötelező laborokra, írja  meg a házikat, valamikor legyen ideje a több 100 oldalt elolvasni 2 ZH között, esetleg kijegyzetelni a lényeget, hogy tanulható is legyen, persze meg is kell tanulni és ugye mindenki szeret aludni és enni is néha.

Hogy én hogy oldom meg? Kihúztam pár dolgot a listáról. Tavaly az órára járást, de az nem járt sok jóval, idén a barátokat, családot és a magánéletet. Majd meglátjuk ez bevállik-e.  Szóval ezzel az irománnyal is elnézést szeretnék kérni a barátaimtól, ismerőseimtől, hogy soha sehova nem megyek, senkivel nem érek rá beszélgetni, és a "mi történt veled mostanában" kérdésre mindig azt mondom, hogy semmi. Sajnos ez így igaz, semmi... BME... ez van...